3. fejezet: A féltékenység

Fernando halálsápadtan állt ott a nők gyűrűjében. Edward szúrós szemmel bámult a férfira. Fernando gyorsan lerázta a nőket.
- Elnézést, de most nem érek rá. Ne haragudjatok! Majd később még beszélünk! – a hölgyek alig akartak leszállni a férfiról.
Amikor a modellek nagy nehezen elmentek, Fernando idegesen igazgatta magán az öltönyt és a nyakkendőt. Edward még mindig ott állt, és bámult a férfira.
- Elnézést kérek az előbbi kis műsorért, de remélem, hogy ez a kis titok ugye köztünk marad – Fernando vigyorogva kacsintgatni és hülyéskedni kezdett, de Edward nem vette a poént – Nagyon szépen kérem, hogy ne árulja el ezt senkinek se. Könyörgöm, cserébe mindent megteszek, amit kér.
- Nyugodjon meg Fernando úr. Én nem árulok el semmit se. Nem az én dolgom az ön magánélete – Edward röviden és tömören válaszolt.
Fernando mély levegőt vett, majd válaszolt.
- Van egy menyasszonyom, de nem vagyok szerelmes belé, sőt ki nem állhatom. De nem tehetek semmit, mert a szüleim akarják a házasságot. Kérem szépen, tényleg ne árulja el.
- Mint már mondtam, nem áll szándékomban árulkodni.
- Rendben, bízom magában – Fernando mosolyogva megveregette Edward bal vállát. A fiú továbbra is faarccal bámult a férfira.
Ekkor Luigi ott termett, akkor látta meg Edwardot először, akinek szépségétől kis híján elájult. Látta képen, hisz ő maga választotta ki a Conceptos állandó férfimodelljének, de a valóságban Edward százszor szebb és elbűvölőbb volt. Nem is vette észre Fernandót, aki lassan kisétált a teremből.
- Jól van, jól van – kezdte el Luigi a beszédét – Nézzük meg Edward, hogyan mutatsz a képeken.
Luigi odaállította Edwardot a fényképezőgéppel szemben, épp készültek volna arra, hogy a világítást felkapcsolják, amikor Edward megszólalt:
- Ne…! – kiáltott fel – Kérem, nem lehetne, hogy világítás nélkül fényképezzenek?
- Miért? Szerintem úgy sokkal jobban mutatnál a képeken.
- Én rosszul vagyok a nagy fénytől, ezért szinte fóbiám van tőle. Nem tehetek róla.
Luigi tanácstalanul álldogált egy darabig. Nem tudta mit tegyen.
- Rendben, akkor világítás nélkül készítjük a fotókat – egyezett bele, hisz Edwardért úgy odavolt, hogy akár még a csillagokat is lehozná az égről, ha szeretné.
Amikor készen voltak a fotók, Edwardot körülrajongták a női modellek. Luigi a világítás ellenére is maximálisan elégedett volt a fotókkal. Edward megkönnyebbülten fellélegzett. Amikor a fiú kifele ment a stúdióból, a női modellek futva loholtak utána. Lety ekkor lépett ki az irodából, és összetalálkozott az új modellel, akiről a csúfak annyi szépet mondtak.
Randit kértek a modellek Edwardtól, ő azt válaszolta, hogy nem szokott senkivel se randizni, de majd még meggondolja magát, hogy elmegy-e valamelyikükkel. A nők csalódottan visszatértek a stúdióba. Edward ekkor pillantotta meg Letyt. Ezt a találkozást akár a szépség és a szörny találkozásának is hívhatnánk. Edward földöntúli szépsége erősen kontrasztban állt Lety hosszú varkocsba font hajával, pattanásos arcával, fogszabályzós szájával és vastag fekete keretes szemüvegével. Edward odalépett Letyhez:
- Jó napot kívánok! Edward Cullen vagyok, mi még nem találkoztunk. Én vagyok az új modell.
- Örvendek a szerencsének – Lety kezet akart fogni a fiúval, de Edward nem nyújtotta jobb kezét.
„Biztos zavarban van, rondának talál. Nem téved, az is vagyok” – gondolta a lány. Fernando ekkor megjelent Marcia irodájából kifele jövet, és meglátta Letyt Edwarddal beszélgetni. „Már megint mit ólálkodik itt ez a nagyképű alak?” – Fernando dühös volt Edwardra.
- Lety kérem, bejönne az irodába egy pillanatra. Szeretnék kérdezni valamit – Fernando nem akarta, hogy még a titkárnőjét is behálózza ez a mihaszna kis sunyi alak.
- Elnézést kérek, sajnos mennem kell, örülök, hogy találkoztunk – mondta Lety idegesen, szemeit rebegtette.
- Én is szintúgy örülök, hogy megismerhettem. Akkor ön Fernando úr titkárnője ugye? – kérdezte Edward, hogy még inkább piszkálhassa Fernandot, aki már ott toporgott az ajtóban.
- Igen, az vagyok – vigyorgott Lety, és büszkeséggel töltötte el, hogy Fernando úr titkárnője lehet.
Fernando mikor megbeszélte Letyvel az üzleti ügyeket, úgy döntött visszamegy megint a stúdióba, de ezúttal óvatosabb lesz, és nem hagyja, hogy Edward észrevegye őt a modellekkel. Amint beért a stúdióba, szemei kitágultak meglepetésében. Szinte az összes modell körülvette Edwardot, és mindegyikük a közelébe akart férkőzni. Fernandot féltékenység és dühroham szállta meg. Befutott Omar irodájába, hogy elmesélje az egészet.
- Ez a kis mihaszna fráter… ez a kis modellecske – az utolsó szónál Fernando idézőjelet rajzolt a levegőbe – behálózza a modelleket. Mindegyikük Edwardocskát akarja magának megszerezni. Már nem kellek senkinek se? – Fernando teljesen magánkívül volt.
- Nyugodj meg Fernandito – ültette le barátját Omar – Ez csak egy-két napig tart meglátod. Aztán már nem kell senkinek se ez az Edward… akárki.
- És ha nem lesz igazad? Ha harcolnom kell Edwarddal, azért, hogy ne veszítsem el a jó hírnevemet? Hogy én is megszerezzem, amit akarok?
- Hát akkor harcolsz. Bár nem hiszem, hogy erre sor kerülne – jelentette ki nagy komolyan Omar, majd leült a székében.
- Igen, igazad van – győződött meg egy idő után a férfi – Ha harc, hát legyen harc.